Kék óra (1950)
Blaue Stunde (1950)
Kérdezlek én, hisz máshoz tartozol már,
a késő rózsát mért hordod elém?
Mondod, az álom és az óra elszáll,
mit számít mindez: te, vagy ő, vagy én?
"Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért, mikép;
zárul a lánc, nincs más csak némaság itt
és kint a távol, tág és kéksötét."
(III)
(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)
Ich frage dich, du bist doch eines andern,
was trägst du mir die späten Rosen zu?
Du sagst, die Träume gehn, die Stunden wandern,
was ist das alles: er und ich und du?
"Was sich erhebt, das will auch wieder enden,
was sich erlebt - wer weiss denn das genau,
die Kette schliesst, man schweigt in diesen Wänden
und dort die Weite, hoch und dunkelblau.
(III)