Az ember méltóságáról (1485)
De Dignitate Hominis (1485)
Azért helyeztelek a világ közepébe, hogy annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van. Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi, sem halandó, sem halhatatlan lénynek, úgyhogy mint saját magad szobrásza, magad vésheted ki vonásaidat. Állattá fajulhatsz, de szellemed szabad akaratából Istenhez hasonló lénnyé is újjászülheted magad.
(Ford.: Vas István)
Medium te mundi posui, ut circumspiceres inde commodius quicquid est in mundo. Nec te caelestem neque terrrenum, neque mortalem neque immortalem fecimus, ut tui ipsius quasi arbitrarius honorariusque plastes et fictor, in quam malueris tute formam effingas. Poteris in inferiora quae sunt bruta degenerare; poteris in superiora quae sunt divina ex tui animi sententia regenerari.
Azt az egyet elismerem magamról és pirulás nélkül dicsérem magam e részben, hogy soha egyébért nem foglalkoztam filozófiával, mint azért, hogy filozofáljak, soha tanulmányaimból, kutatásaimból más hasznot, más gyümölcsöt nem reméltem, sem nem kerestem, csak lelkem művelődését, és az általam mindig nagyon áhított igazság ismeretét. (...) Maga a filozófia tanított meg arra, hogy inkább a saját lelkiismeretemtől függjek, mint mások ítéletétől, s hogy ne azért gondolkozzam szüntelenül, hogy rosszat ne halljak magamról, hanem azért, hogy én ne mondjak vagy tegyek valami rosszat.
(Ford.: Kardos Tibor)
Dabo hoc mihi, et meipsum hac ex parte laudare nihil erubescam, me numquam alia de causa philosophatum nisi ut philosopharer, nec ex studiis meis lucubrationibus, mercedem ullam aut fructum vel quaesiisse, quam animi cultum et a me semper plurimum desideratae veritatis cognitionem. (...) Docuit me ipsa philosophia a propria potius conscientia quam ab externis pendere iudiciis, cogitareque semper, non tam ne male audiam, quam ne quid male dicam ipse vel agam.