História egy Árgirus királyfiról és egy tündér szűzleányról (1570-1580)
"Ne félj szép szerelmem, királynak szép fia,
Medéna asszonynak szerelmes magzatja!
Te vagy én szívemnek édes vidámsága,
Lelkem nyugodalma, életem istápja.
Nem plántáltam e fát atyádnak kedvéért,
Mit haragszik tehát ennek terméséért?
Szabad az embernek elvenni sajátját,
Két kezével plántált fának szép almáját.
Csak neked plántáltam, szerelmem, e szép fát,
Csak tenéked szabad leszedni almáját,
Ím, szemeddel látod tündérek királyát,
Ha szereted, mostan neked adta magát."
(I. 45-47. vsz.)