Egri csillagok (1899)
- És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom mindem erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet4 Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a váray pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!
(5)
A láthatalan ember (1901)
Az állatok ismeri egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig a feleségem és örzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan
(Előszó...)