A varjurajLautréamont (1846-1870)
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar -
Jaj, akinek nincs otthona!
(6. vsz.)
(Ford.: Képes Géza)
Die Krähen schrein
Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt:
Bald wird es schnein,
Weh dem, der keine Heimat hat!
(6. vsz.)
Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.
Beau comme la rencontre fortuite sur une table de dissection d' une machine a coudre et d' un parapluie.