Első jelentős írása, A tragédia eredete, vagy a görögség és pesszimizmus (1872) című művészetfilozófiai értekezés. Kultúrkritikai nézeteit a Korszerűtlen elmélkedésekben (1876) fejti ki, melynek központi része a kultúra általi géniusz életre hívásáról szól. Legnépszerűbb műve, az Ím-ígyen szóla Zarathustra (1891). Sikerét elsősorban erőteljes ditirambikus kifejezésmódjának köszönheti. A perzsa vallásalapító maszkját magára öltve hirdeti szárnyaló próféciáit a jövő emberéről.