Az átváltozás (1915)
Die Vervandlung (1915)
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.
(1.)
Als Gregor Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheueren Ungeziefer verwandelt.
(1)
Családjára megindultan és szeretettel gondolt vissza. Meggyőződése, hogy el kell tűnnie, ha lehet, még határozottabb volt, mint húgáé. Az üres és békés szemlélődésnek ebben az állapotában volt már akkor is, amikor a toronyóra elütötte a hajnali hármat. A lassú derengést, amikor oldódni kezdett a sötét az ablak előtt, még megélte. Ekkor feje, már nem akaratának irányítására, lehanyatlott, és orrlikából csendesen kiáradt utolsó lehelete.
(3.)
(Ford.: Györffy Miklós)
An seine Familie dachte er mit Rührung und Liebe zurück. Seine Meinung darüber, daß er verschwinden müsse, war womöglich noch entschiedener, als die seiner Schwester. In diesem Zustand leeren und friedlichen Nachdenkens blieb er, bis die Turmuhr die dritte Morgenstunde schlug. Den Anfang des allgemeinen Hellerwerdens draußen vor dem Fenster erlebte er noch. Dann sank sein Kopf ohne seinen Willen gänzlich nieder, und aus seinen Nüstern strömte sein letzter Atem schwach hervor.
(3.)
A per (1925)
Der Prozess (1925)
Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.
(1.)
Jemand musste Josef K. verleumdet haben, denn ohne dass er etwas Böses getan hätte,
wurde er eines Morgens verhaftet.
(1.)
- Mit akarsz még most is megtudni, - kérdezte a kapuőr. - Telhetetlen vagy. - Mindenki a Törvényre törekszik - mondta a férfi -, mi az oka, hogy e sok-sok év alatt senki sem kért rajtam kívül bebocsáttatást? - Az őr látta, hogy a férfi már a végét járja, s hogy elhaló hallását még elérje a szót, üvöltve mondta: - Itt nem mehetett be senki más, mert ezt a bejáratot csak neked szánták. Most megyek és becsukom.
(9.)
(Ford.: Szabó Ede)
-Was willst Du denn jetzt noch wissen-, fragt der Türhüter, -Du bist unersütlich. -Alle sterben doch nach dem Gesetz-, sagt der Mann, -wie so kommt es, dass in den vielen Jahren niemand ausser mir Einlass verlang hat? - Der Türhüter erkennt, dass der Mann schon am ende ist und um sein vergehendes Gehör noch zu erreichen brüllt er ihn an:
- Hier konnte niemand sonst Einlass erhalten, denn dieser Eingang war nur für Dich bestimmt. Ich gehe jetzt und schliesse ihn.
(9.)