Tánc (1921-1925)
Baile (1921-1925)
Carmen
táncol odakint
utcádon,
Sevilla,
Hófehér haj
s csillogó,
táguló
pupilla.
Lányok
Csukjátok a
rácsot!
Sárga
kigyó, mint a láng
tekerőzik a
fejére,
s rémlik
benne, táncolókban
réges régi
száz legénye.
Lányok
Csukjátok a
rácsot!
Mind kihalt
az utca körben,
s mélyén
messzi félhomálynak,
andalúz
szivekbe tört
régi tüskék
visszafájnak.
Lányok
Csukjátok a
rácsot!
(Ford.: Nemes Nagy
Ágnes)
Le Carmen está bailando
por las
calles de Sevilla.
Tiene
blancos los cabellos
y
brillantes las pupilas.
¡Niñas,
corred las cortinas!
En su cabeza se enrosca
una serpiente amarilla,
y va soñando en el baile
con galanes de otros días.
¡Niñas,
corred las cortinas!
Las calles están desiertas
y on los
fondos se adivinan,
corazones
andaluces
buscando
viejas espinas.
¡Niñas,
corred las cortinas!
Vérnász (1933)
Bodas de sangre (1933)
Tudod, mi a
házasság, gyermekem? (...) Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt.
(Anya, I.3.)
¿Tú sabes lo que es
casarse, criatura? ( ) Un hombre, unos
hijos y una pared de dos varas
de ancho para todo lo demás.
(I.3.)
Vízen úszó
kerek hattyú,
Szentegyházon
rózsa ablak,
fehér
hazugság, zöld gallyak
közt
ragyogok - s fölkutatlak!
Ki
rejtezik? Ki zokog
tüskebokrok
közt a völgyben?
Hosszu
pengét, csillogót
Fen a hold
a levegőben.
Lesi a kés,
hol lehet
belőle
véres fájdalom.
(Hold, III.1.)
(Ford.: Illyés Gyula)
Cisne redondo en el río,
ojo de las catedrales,
alba fingida en las hojas
soy; ¡no podrán
escaparse!
¿Quién se oculta? ¿Quién solozza
por la
maleza del valle?
La luna
deja un cuchillo
abandonado
en el aire,
que siendo
acecho de plomo
quiere ser
dolor de sangre.
(Luna, III.1)