Federico Garcia Lorca (1898-1936)


Tánc (1921-1925)
Baile (1921-1925)
Carmen táncol odakint
utcádon, Sevilla,
Hófehér haj s csillogó,
táguló pupilla.

Lányok
Csukjátok a rácsot!

Sárga kigyó, mint a láng
tekerőzik a fejére,
s rémlik benne, táncolókban
réges régi száz legénye.

Lányok
Csukjátok a rácsot!

Mind kihalt az utca körben,
s mélyén messzi félhomálynak,
andalúz szivekbe tört
régi tüskék visszafájnak.

Lányok
Csukjátok a rácsot!

(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)


Le Carmen está bailando
por las calles de Sevilla.
Tiene blancos los cabellos
y brillantes las pupilas.

¡Niñas,
corred las cortinas!

En su cabeza se enrosca
una serpiente amarilla,
y va soñando en el baile
con galanes de otros días.

¡Niñas,
corred las cortinas!

Las calles están desiertas
y on los fondos se adivinan,
corazones andaluces
buscando viejas espinas.

¡Niñas,
corred las cortinas!
Vérnász (1933)
Bodas de sangre (1933)
Tudod, mi a házasság, gyermekem? (...) Egy férfi, néhány gyerek, s egy vastag fal közted s a többi ember közt.
(Anya, I.3.)

¿Tú sabes lo que es casarse, criatura? ( ) Un hombre, unos hijos y una pared de dos varas de ancho para todo lo demás.
(I.3.)

Vízen úszó kerek hattyú,
Szentegyházon rózsa ablak,
fehér hazugság, zöld gallyak
közt ragyogok - s fölkutatlak!
Ki rejtezik? Ki zokog
tüskebokrok közt a völgyben?
Hosszu pengét, csillogót
Fen a hold a levegőben.
Lesi a kés, hol lehet
belőle véres fájdalom.
(Hold, III.1.)

(Ford.: Illyés Gyula)


Cisne redondo en el río,
ojo de las catedrales,
alba fingida en las hojas
soy; ¡no podrán escaparse!
¿Quién se oculta? ¿Quién solozza
por la maleza del valle?
La luna deja un cuchillo
abandonado en el aire,
que siendo acecho de plomo
quiere ser dolor de sangre.
(Luna, III.1)