Egész életművében megjelenik az andalúziai táj (Andalúz dalok, 1931), szülőhelye alakjai (Torreádorsirató), a tenger képe. Költészetében humanizálódik a természettel. Drámái közül kiemelkedik A halálthozó pillangó (1919), a Vérnász (1934), illetve a Bernarda Alba háza (1936). Az embertelenség, a humánum, a folklór megannyi elemének költői tárgyú bemutatása, egyszerű hangvétel jellemzi műveit.