A jócimbora balladája
Ballad of the Goodly Fere
Láttam, hogy rémített meg százakat
az Olajfák hegyén:
nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből
rájuk villant a szürke fény.
Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
s mit nem gyűrhet le a vihar -
mint az ár, melyet megfélemlített
feddő, szelíd szavaival.
Nagy mester volt a mi cimboránk,
nem kezdte ki gúny és nevetség;
bolond a csőcselék, ha azt hiszi,
hogy végre most megölte testét.
Én láttam őt még lépes mézet enni,
mióta fölszegezték.
(11-14. vsz.)
(Ford.: Képes Géza)
I ha' seen him cow a thousand men
On the hills o' Galilee,
They whined as he walked out calm between,
Wi' his eyes like the grey o' the sea,
Like the sea that brooks no voyaging
With the winds unleashed and free,
Like the sea that he cowed at Genseret
Wi' twey words spoke' suddently.
A master of men was the Goodly Fere,
A mate of the wind and sea,
If they think they ha' slain our Goodly Fere
They are fools eternally.
I ha' seen him eat o' the honey - comb
Sin' they nailed him to the tree.
(11-14)
Egy metróállomáson (1915)
In a Station of the Metro (1915)
Ez arcok jelenése a tömegben:
Szirmok egy nedves, fekete ágon.
(Ford.: Károlyi Amy)
The apparition of these faces in the crowd;
Petals on a wet, black bough.