Az első modernista nemzedék vezéralakja, a XX. századi amerikai irodalom egyik legjelentősebb költője. Yeats titkára, több irodalmi folyóirat (Poetry, Exile) szerkesztője. Művészetfelfogása radikális, fordításai inkább alkotói átköltések (Kihunyt szemmel kötete, 1918). Imagista költeményei szabad versek (Egy metróállomáson), nyelvi intenzitásukkal támadja a szépség kultuszát, képekben gondolkodik, az írásjelek képi egységeinek együttese adja az idea képét (ideogrammát). Főműve a Cantos (’Énekek’, 1917) antológia formában írt eposza, melyet élete végéig ír. A Whitman teremtette „hosszú vers” epikus hagyományát követve műveiben nincs epikus hős, történet, versmérték, inkább történetírásnak mondhatnánk. Nagyobb képi és tematikai egységek kapcsolódnak össze egy asszociációs és metaforikus lánc alapján. A dantei utazás állomásainak imagista módon vizuális, értékelés nélküli bemutatása az epikus analízis speciális változata lesz.