Émile Zola (1840-1902)

(...) a regényíró megfigyelő, s egyszersmind kísérletező is. A megfigyelő összegyűjti a látott tényeket, megállapítja a regény kiindulópontját, kimunkálja azt a szilárd talajt, amelyen a szereplők mozognak és a jelenségek lejátszódnak. Ezután lép fel a kísérletező: egy történet keretében szerepelteti hőseit s eközben kimutatja, hogy az élet tényei és jelenségei meghatározottak és egymásból következnek. (...) Az egész művelet abban áll, hogy megragadjuk a tényeket a természetben, tanulmányozzuk működésüket, miközben a környezet megváltoztatásával hatunk rájuk, anélkül, hogy egy pillanatra is eltávolodnánk a természet törvényeitől. Mindezek után eljutunk az ember egyéni és társadalmi cselekvésének tudományos megismeréséhez. Kétségtelen azonban, hogy még messze vagyunk a kémia vagy az élettan bizonyosságaitól. Egyáltalán nem ismerjük azokat a reagenseket, amelyek elemeire bontják a szenvedélyeket, és lehetővé teszik azok vizsgálatát...

(...) le romancier est fait d' un observateur et d' un expérimentateur. L' observateur chez lui donne les faits tels qu' il les a observés, pose le point de départ, établit le terrain solide sur lequel vont marcher les personnages et se développer les phénomenes. Puis, l' expérimentateur paraît et institue l' expérience, je veux dire fait mouvoir les personnages dans une histoire particuliere, pour y montrer que la succession des faits y sera telle que l' exige le déterminisme des phénomenes mis a l' étude. (...) En somme, toute l' opération consiste a prendre les faits dans la nature, puis a étudier le mécanisme des faits, en agissant sur eux par les modifications des circonstances et des milieux, sans jamais s' écarter des lois de la nature. Au bout, il y a la connaissance de l' homme, la connaissance scientifique, dans son action individuelle et sociale. Sans doute, nous sommes loin ici des certitudes de la chimie et meme de la physiologie. Nous ne connaissons point encore des réactifs qui décomposent les passions et qui permettent de les analyser.