Elias Lönnrot (1802-1884)


Kalevala (1849)
Kalevala (1849)

elmém azon töprenkedik,
hogy, ím, dalra kéne kelni,
ideje volna énekelni,
nemek nótáit dúdolni,
fajok énekeit fújni.
Szavaim szétolvadnak számban,
beszédim buzognak bátran,
nyelvemre sürűn sietnek,
fogaimra folyton folynak.
(Előhang)

(Ford.: Vikár Béla)



aivoni ajattelevi
lähteäni laulamahan,
saa'ani sanelemahan,
sukuvirttä suoltamahan,
lajivirttä laulamahan.
Sanat suussani sulavat,
puhe'et putoelevat,
kielelleni kerkiävät,
hampahilleni hajoovat.