Isteni színjáték (1320)
Divina Commedia (1320)
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat ne lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
(Pokol, I. 1-6.)
Nel mezzo del cammin di nostra vita
mi ritrovai per una selva oscura,
che la diritta via era smarrita.
Ah! quanto, a dir qual era, e cosa dura,
questa selva selvaggia e aspra e forte,
che nel pensier rinnova la paura!
(Inf.. I. 1-6.)
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
(Pokol, III. 1-9.)
Per si va nella citta dolente,
per me si va nell'etorno dolore,
per me si va tra la perduta gente.
Giustizia mosse il mio alto fattore:
fecemi la divina potestate,
la somma sapienza e il primo amore.
Dinanze a me, non fur cose create
se non eterne, ed io eterna duro:
lasciate ogni speranza, voi ch'entrate.
(Inf., III. 1-9)
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!
(Pokol, XXVI. 118-120)
Considerate la vostra semenza:
fatti non foste a viver come bruti,
ma per seguir virtute e conoscenza.
(Inf., III. 1-9)
Megértheted már, hogy minden erénye
és minden bűne az ember fiának
a Szeretet magvának a növénye.
(Purgatórium, XVII. 104-106)
Quinci comprender puoi ch'esser conviene
amor sementa in voi d'ogni virtute
e d'ogni operazion che merta pene.
(Purg., XVII. 104-106)
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.
(Paradicsom, XXXIII. 142-145)
(Ford.: Babits Mihály)
All'alta fantasia qui manco possa;
ma gia volgeva il mio disio e il velle,
si come rota ch'igualmente e mossa,
l'Amor che move il sole e l'altre stelle
(Par., XXXIII. 142-145)