Blaise Pascal (1623-1662)


Gondolatok (1669)
Pensées (1669)
Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között.
(II. 72.)

Car enfin qu' est-ce que l' homme dans la nature? Un néant à l' égard de l' infini, un tout à l' égard du néant, un milieu entre rien et tout.
(II.72.)

Végtelen - semmi. - Vizsgáljuk hát meg ezt a kérdést, és állapítsuk meg: "Vagy van Isten, vagy nincs." Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (...) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van.
(III. 233.)

Infini - rien. - Examinons donc ce point, et disons: "Dieu est, ou il n' est pas." Mais de quel côté pencherons-nous? La raison n' y peut rien déterminer; il y a un chaos infini qui nous sépare. Il se joue un jeu, à l' extrémité de cette distance infinie, où il arrivera croix ou pile. (...) Pesons le gain et la perte, en prenant croix que Dieu est. Estimons ces deux cas: si vous gagnez, vous gagnez tout; si vous perdez, vous ne perdez rien. Gagez donc qu' il est, sans hésiter.
(III. 233)

Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála. Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belőle kell nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térből és az időből, amelyeket nem tudhatunk betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve.
(VI. 347.)

L' homme n' est qu' un roseau, le plus faible de la nature; mais c' est un roseau pensant. Il ne faut pas que l' univers entier s' arme pour l' écraser: une vapeur, une goutte d' eau suffit pour le tuer. Mais, quand l' univers l' écraserait, l' homme serait encore plus noble que ce qui le tue, puisqu' il sait qu' il meurt, et l' avantage que l' univers a sur lui; l' univers n' en sait rien. Toute notre dignité consiste donc en la pensée. C' est de là qu' il faut nous relever, et non de l' espace et de la durée, que nous ne saurions remplir. Travaillons donc à bien penser: voilà le principe de la morale.
(VI. 347.)

Gondolkodó nádszál. - Nem a térben kell keresnem méltóságomat, hanem gondolkodásom szabályozásában. Nem lesz többem, ha földjeim lesznek: a térrel a mindenség úgy ölel magába, úgy elnyel, mint egy pontot; a gondolkodással azonban én fogom fel őt.
(VI. 348.)

(Ford.: Pődör László)


Roseau pensant. - Ce n' est point de l' espace que je dois chercher ma dignité, mais c' est du règlement de ma pensée. Je n' aurai pas davantage en possédant des terres: par l' espace, l' univers me comprend et m' engloutit comme un point; par la pensée, je le comprends.
(VI. 348.)