Gondolatok (1669)
Pensées (1669)
Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez
viszonyítva, közép a semmi és a minden között.
(II. 72.)
Car enfin qu' est-ce que l' homme dans la nature? Un néant à l' égard de
l' infini, un tout à l' égard du néant, un milieu entre rien et tout.
(II.72.)
Végtelen - semmi. - Vizsgáljuk hát meg ezt a kérdést, és állapítsuk meg: "Vagy van Isten,
vagy nincs." Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen
káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény
fej vagy írás lesz. (...) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad,
hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit
sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van.
(III. 233.)
Infini - rien. - Examinons donc ce point, et disons: "Dieu est, ou il n' est pas." Mais de
quel côté pencherons-nous? La raison n' y peut rien déterminer; il y a un chaos infini qui
nous sépare. Il se joue un jeu, à l' extrémité de cette distance infinie, où il arrivera croix ou
pile. (...) Pesons le gain et la perte, en prenant croix que Dieu est. Estimons ces deux cas: si
vous gagnez, vous gagnez tout; si vous perdez, vous ne perdez rien. Gagez donc qu' il est,
sans hésiter.
(III. 233)
Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell
az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp
víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb
lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy
mennyivel erősebb nála. Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belőle kell
nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térből és az időből, amelyeket nem tudhatunk
betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve.
(VI. 347.)
L' homme n' est qu' un roseau, le plus faible de la nature; mais c' est un roseau pensant. Il ne
faut pas que l' univers entier s' arme pour l' écraser: une vapeur, une goutte d' eau suffit pour
le tuer. Mais, quand l' univers l' écraserait, l' homme serait encore plus noble que ce qui le tue,
puisqu' il sait qu' il meurt, et l' avantage que l' univers a sur lui; l' univers n' en sait rien. Toute
notre dignité consiste donc en la pensée. C' est de là qu' il faut nous relever, et non de l'
espace et de la durée, que nous ne saurions remplir. Travaillons donc à bien penser: voilà le
principe de la morale.
(VI. 347.)
Gondolkodó nádszál. - Nem a térben kell keresnem méltóságomat, hanem gondolkodásom
szabályozásában. Nem lesz többem, ha földjeim lesznek: a térrel a mindenség úgy ölel
magába, úgy elnyel, mint egy pontot; a gondolkodással azonban én fogom fel őt.
(VI. 348.)
(Ford.: Pődör László)
Roseau pensant. - Ce n' est point de l' espace que je dois chercher ma dignité, mais c' est du
règlement de ma pensée. Je n' aurai pas davantage en possédant des terres: par l' espace, l'
univers me comprend et m' engloutit comme un point; par la pensée, je le comprends.
(VI. 348.)