A világ mint akarat és képzet (1818)
Die Welt als Wille und Vorstellung (1818)
Képzetem a világ: - olyan igazság ez, amely minden élő és megismerő lényre érvényesen vonatkozik (...) Minden, ami valaha csak volt vagy valaha lehet a világon, kikerülhetetlenül hordozza ezt a szubjektum általi meghatározottságot, és csak a szubjektum számára létezik. A világ képzet.
(1. §)
(Ford.: Tandori Ágnes és Tandori Dezső)
"Die Welt ist meine Vorstellung:" - dies ist eine Wahrheit, welche in Beziehung auf jedes lebende und erkennende Wesen gilt (...) Alles, was irgend zur Welt gehört und gehören kann, ist unausweichbar mit diesem Bedingtseyn durch das Subjekt behaftet, und ist nur für das Subjekt da. Die Welt ist Vorstellung.
(1. §)
Az élethez való akarat igenléséről
Von der Bejahung des Willens zum Leben
Az élet: föladat, munka, melyet el kell végezni, és ezért rendszerint folytonos küzdés a szükség ellen. Ezért mindenki azon van, hogy túladjon és átevezzen rajta, amint lehet: úgy végez az élettel, mint rabszolgamunkával, mellyel tartozott. De vajon ki csinálta az adósságot? Nemzője, a kéj élvezetében.
Das Leben stellt sich dar als eine Aufgabe, ein Pensum zum Aberbeiten, und daher, in der Regel, als ein steter Kampf gegen die Roth. Demnach sucht jeder durch und davon zu kommen, so gut es gehn will: er thut das Leben ab, wie einen Frohndienst, welchen er schuldig war. Wer aber hat diese Schuld kontrahiert? - Sein Erzeuger, im Genuß der Wollust.
Az élet semmiségéről és gyötrelméről
Von der Nichtigkeit und dem Leiden des Lebens
(...) s hogy a világ, bármely pontját tekintsük, a bukás szélén áll, s az élet üzlet, mely a tényleges kiadásokat sem fedezi - s mindez avégből, hogy akaratunk tőle elforduljon.
(...) die Welt an allen Enden bankrott, und das Leben ein Geschäft, das nicht die Kosten deckt; - auf daß unser Wille sich davon abwende.
Az igazság pedig ez: nyomorultnak kell lennünk, és azok is vagyunk. Emellett a legkomolyabb bajok főforrása, melyek az embert érik, az ember maga: homo hominis lupus, az ember az embernek farkasa. (...) De minek mennénk ily messze: ötéves korban cérnafonóba vagy másféle gyárba lépni s ettől kezdve először 10, majd 12, végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni, s ugyanazt a mechanikus munkát végezni - valóban drága ár azért a gyönyörűségért, hogy valaki lélegzetet vehet. Pedig ez milliók sorsa és sok más millióé cseppel sem különb.
(Ford.: Dr. Bánóczi József)
Die Wahrheit ist: wir sollen elend seyn, und sind's. Dabei ist die Hauptquelle der ernstlichsten Übel, die den Menschen treffen, der Mensch selbst: homo homini lupus. (...) Aber man braucht nicht so weit zu gehn: im Alter von fünf Jahren eintreten in die Garnspinnerei, oder sonstige Fabrik, und von Dem an erst 1O, dann12, endlich 14 Stunden täglich darin sitzen und die selbe mechanische Arbeit verrichten, heißt das Vergnügen, Athem zu holen, theuer erkaufen. Dies aber ist das Schicksal von Millionen, und viele andere Millionen haben ein analoges.