Arisztotelész (Kr. e 384-322)

Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás.
(I)

(...) a részvét és félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást.
(VI)

(...) nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínűség vagy szükségszerűség alapján. A történetírót és a költőt ugyanis nem az különbözteti meg, hogy versben vagy prózában beszél-e (...), hanem az, hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el, a másik pedig olyanokat, amelyek megtörténhetnének. Ezért filozofikusabb és mélyebb a költészet a történetírásnál; mert a költészet inkább az általánosat, a történelem pedig az egyedi eseteket mondja el.
(IX)

(Ford.: Sarkady János)

Még az írott törvényeknél is egyetemesebb hatásúak, és jelentékenyebb kérdésekre vonatkoznak az erkölcsi törvények; s ha az írott törvényeknél egy vezető férfiú megbízhatóbb is: de nem megbízhatóbb az erkölcsi törvényeknél.
(1287b)

(Ford.: Szabó Miklós)