A délibábok hőse (1872)
Ne csüggj rajongva sem hazán, sem népen,
Majd csak megélnek, úgy ahogy, azok;
Ne hidd hogy a föld vagy pokol vagy éden,
Túlhit, túl-kétkedés egykint hazug,
Köztük leled meg a valót középen,
Az emberek se szentek, sem gazok; -
A haza dolga: gordius-kötés,
De kard nem oldja meg. csak küzködés...
- És mégis boldog, százszor boldog az,
Kit csüggedetlen képzelem ragad:
Bár fürtje ősz is, szíve friss tavasz,
Melyben örökké új virág fakad;
Sebére ír, bajára van vigasz;
Bizalma szívós, nyúlik s nem s nem szakad;
Ki bízva vár: ha majd ez lesz, vagy az lesz,
Nép, hon, világ mily boldog, bölcs, igaz lesz.
(Negyedik ének, 87-88 vsz.)
A hunok harca (1873)
Sietős munkája lehet a világnak,
Mindenki farag, fúr, kalapál, fut-fárad;
Sürög-forog a nép az egész föld hátán,
Éles tömegekben ide-oda árad-
Csak te, jó magyarom, te maradsz a régi,
Bomolhat a világ, oda sem nézsz néki,
Ha veszély nincs rajtad, ha tatár nem kerget,
Bizony a gyors tettvágy most sem igen sürget,
Verseny heve nem bánt, munkavágy nem sarkal,
Mit bánod, akárki akárhova nyargal;
Sőt nyugodalmadban tán észre se vetted,
Micsoda ellenség leskődik mögötted.
(1. vsz. 1-12. sor)