Bejárta a Székelyföldet, s az ott gyűjtött népmeséket 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Apja nyomdokain haladt, főműve, A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkot egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan a 70-80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták. Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887-89).