André Gide (1869-1951)


A Vatikán titka (1914)
Les Caves du Vatican (1914)
Egy indokolatlan bűntett, folytatta Lafcadio, micsoda gond a rendőrség számára. (...) Nem is annyira az eseményekre, mint inkább saját magamra vagyok kíváncsi. Az, aki magát mindenre képesnek tartja, mégis visszariadhat a cselekvés pillanatában. Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes.
(V. 1.)

Un crime immotivé, continuait Lafcadio: quel embarras pour la police! (...) Ce n' est pas tant des événements que j' ai curiosité, que de moi-même. Tel se croit capable de tout, qui, devant que d' agir, recule... Qu' il y a loin, entre l' imagination et le fait!... Et pas plus le droit de reprendre son coup qu' aux échecs. Bah! qui prévoirait tous les risques, le jeu perdrait tout intérêt!
(V.1)

- De aki regényíró, azt mi gátolhatja, hogy amit elképzel, azt kedvére képzelje el?
- Minél különlegesebb, amit elképzelek, annál inkább kötelességem, hogy megokoljam és megmagyarázzam.
- Nem nehéz indokot találni egy bűncselekményhez!
- Ez kétségtelen... De éppen ezt nem akarom. Nincs szükségem a bűntett magyarázatára; megelégszem a bűnöző magyarázásával. Igen, odáig akarom vinni, hogy indokolatlanul bűnözzön; az legyen a vágya, hogy teljesen indokolatlanul kövessen el bűncselekményt.
(V.3.)

(Ford.: Sárközi Márta)


- Mais, romancier, qui vous empêche? et du moment qu' on imagine, d' imaginer tout à souhait?
- Plus ce que j' imagine est étrange, plus j' y dois apporter de motif et d' explication.
- Il n' est pas malaisé de trouver des motifs de crime.
- Sans doute... mais précisément, je n' en veux point. Je ne veux pas de motif au crime;  il me suffit de motiver le criminel. Oui; je prétends l' amener à commettre gratuitement le crime; à désirer commettre un crime parfaitement immotivé.
(V.3.)