A századforduló irodalmának nagy újítója. Lírai remekműve az élet szépségét hirdető, Földi táplálékok (1897) kötet himnikus prózaversei. Regényei közül kiemelkedik a morális tematikájú Meztelen, a teljesen szabad és érdek nélküli kalandor gide-i hőst már megjelenítő A Vatikán pincéi (1914) szatirikus irata, illetve A pénzhamisítók (1925), amit az író egyedüli „tiszta” regénynek tekintett. Korának valóságos krónikáját, a Naplót (1939-50) tartják legmaradandóbb alkotásának.