Anakreón (Kr. e. 570-500 k.)

Engem a szerelem piros
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjű, aranyhajú

lánnyal játszani hívott.

Lesbosban született a lány.
Csak csufolta fehér fejem
s elfutott gonoszul, gonosz

társnőjére kacsintva.

(Ford.: Babits Mihály)

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,

háborut emleget és lélekölő viadalt.

S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák

szép adományairól zengve szeretni tanít.

(Ford.: Radnóti Miklós)

A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon,
fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,
oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.
(1-3. sor)

(Ford.: Radnóti Miklós)