A teószi költőnek csupán töredékei maradtak ránk. A iambosz és az elégia műfaján túl monódikus dalai (meloszok) alapozták meg hírnevét. Ión iamboszban verselte meg érzelmeit az ismeretlen lányhoz (Egy lányhoz, Engem a szerelem...), a bor mámorához (Bordal), a cimborákhoz szóló, jambikus vagy trochaikus hetes, nyolcas ritmusú verseiben. A bor és a szerelem költője a szépet, a természetest énekelte meg, verseiben nyoma sincs politikai témáknak (Gyűlölöm...). A későbbi európai irodalomra inkább az utánzatok (Anakreonteia) révén hatott.