A középfelnémet irodalom legnagyobb lírikusa. Minnesängerként, lovagi vándordalnokként fejedelmi udvarokban vendégeskedett. A dal (Lied) mestere. Túlmutat az udvari költészet keretein, egyéni hangú lírájában a népdal, a vágáns gúnydal, a trubadúrköltészet számos eleme megjelenik sokrétű témájú költeményeiben. Nem elérhetetlen úrnő iránt epekedik, hanem kölcsönös, őszinte szerelemre vágyik (Lelkem kisasszonyom, Vedd a koszorút kedvesem). A természet rendszerint a szerelmi találka helyszíne, s egyben az érzelem hangulati háttere (A hársfaágak csendes árnyán), más verseiben a költő a természet csodálójaként jelenik meg (Lássátok csak, mily csodás a május). Az öregedő költő melankóliája jelenik meg az Ó jaj, hogy eltűnt minden című elégiájában.