Századának egyik legsokoldalúbb írója. A parnasszizmus bibliájának tekintették Zománcok és kámeák (1852) utóromantikus lírai gyűjteményét. Szépségimádata, a művészet öncélúságának hirdetése hatja át líráját. Ezen témát regényeiben is továbbviszi. Tiltakozása a mindenható haszonlesés ellen a Maupin kisasszony (1835) erotikus kalandregénye, jelentős történeti műve pedig a Fracasse kapitány (1863).