A kereszténység egyik legnagyobb filozófusa, írásai a középkori ideológia alapművei. A patrícius családból származó manicheus Aurelius Augustinus Ambrosius (Szent Ambrus) hatására megtér. Egy misztikus kerti élmény hatására megírja három dialógusát (Az akadémikusok ellen; A boldog életről; A rendről), valamint lírai imafüzetét, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyvét. A manicheusok s más szekták elleni vitairata, életrajzi alapú fejlődésrajza, a Vallomások (398) műfajteremtő alkotás. Fő műve az Isten városáról (413-426) című filozófiai munkája.