Első regénye, a Törless iskolaévei (1906) színteréül egy tiszti iskolát választ, ahol a látszólagos rendezettség csupán takarja az egyhangúságot, s az abból feltörő szadizmust. A művet többen pszichoanalitikus kamaszregénynek tekintik. 1934-től megszakítás nélkül dolgozott fő művén, A tulajdonságok nélküli ember című regényén, melynek 3. könyve posztumusz. Mint legtöbb művének, e regénynek is alapproblémája a racionálisan szerkesztett lét mögött megbúvó ráción kívüli erők feletti döbbenet. Műveiben a valóságot a lehetőségek egyik variánsaként értelmezi (esszéizmusának alapja), másrészt írói eljárása, hogy minden jelenséget több szemszögből kiinduló elemzés során bont ki.