Pályájának első jelentős állomása A bökkenő (1933) című regénye, mely már magán viseli egész életművének alapjelenségeit: humor és mély mondanivaló, bábuszereplők szatirikus ábrázolása, nyelvi leleményesség. Az Időkeverék (1941) című regényében háromszor kezdi elölről ugyanazt az elbeszélést, lírai, prózai és drámai formában. Igazi urbánus író, mutatja ezt az Angol park (1942) című regénye is. Költőként leghíresebb a Százezer milliárd költemény (1961) végtelen versváltozata. Legizgalmasabb kísérlete a Stílusgyakorlatok (1947). Ez az „így írtok ti” stílusformákat figuráz ki: a 99 változatban elmondott busz-incidens színre vitele igazi színházi csemegének mondható. A Zazie a metróban (1959) regénye dramatizált és megfilmesített változata után vált híressé.