A rövid életű költő a nemzeti irodalom óriási alakja. A Pilvax-kör radikális szellemiségű csoportjának vezetője, az 1848-49-es forradalom maghatározó alakja. Kísérletező költő, számos műfajt honosított meg a magyar irodalomban, így a szatirikus eposzt (A helység kalapácsa, 1844), a naiv népi eposzt (János vitéz, 1845). A szabadság (Egy gondolat bánt engemet..., Nemzeti dal, Feltámadott a tenger) és a szerelem (Minek nevezzelek, Szeptember végén) költője. Hirdette, hogy a költőknek vezetni kell a népet (A nép nevében), forradalmi költeményein, alakján keresztül így lett a forradalom szimbóluma. Gyönyörű, önmagát a tájba helyező tájleíró költeményei (Tisza, Alföld) is olykor politikai töltést hordoznak.