A szürrealizmus egyik legnagyobb alakja. Dadaista, majd szürrealista költőcsoporthoz való kapcsolódása adja első alkotói korszakát. A Kötelesség és nyugtalanság (1917) lírai kötetének élményanyaga a háború és a szerelem. Legjelentősebb kötete, A fájdalom fővárosa (1926) szürrealista versei, amelyek között már megjelenik a prózavers formája is. Bretonnal közösen adják ki a szürrealizmus főművét, a Szeplőtelen fogantatást (1930). Verseire zárt képi struktúra jellemző, az egyes elemeket nem nyelvi, hanem asszociációs szálak fűzik össze. Átmeneti korszaka a szürrealizmustól való távolódás, kötetei A közvetlen élet (1932), Termékeny szemek (1936). Lírája racionálisabb, moralizálóbb utolsó korszakában, melynek jelentősebb kötete, az Erkölcsi lecke (1950).