Az angol l’art pour l’art legjelentősebb képviselője. Elbeszélésköteteinek (A boldog herceg, 1888; A canterville-i kísértet 1887; Gránátalmaház, 1891) tiszta, poétikus szépségű meséi egyszerre hódították meg Angliát és Amerikát. Ezeknek szinte ellenpólusa dekadens, gátlástalan életélvezetével a különc dandy hírhedtté vált regénye, a Dorian Gray arcképe (1891). Világirodalmi rangját drámái (Bunbury komédiája, és blank verse-ben írt tragédiája, A páduai hercegnő), a börtönélet élményeiből fakadó költeménye, A readingi fegyház balladája (1898), s megrázó önvallomása, a De profundis (1905) adja.