A modern irodalom előfutára, az orosz romantika nagy alakja. Korai kísérletei után a huszártiszt legjobb drámája a nagyvilági életet bemutató Álarcosbál (1835). Az utókor leginkább mint a Korunk hőse (1840) íróját tiszteli. A regény az idősíkok felcserélésével, egymásra vetítésével, Pecsorin pszichéje fokozatosan mélyülő feltárásával a lélektani regény műfaját teremtette meg. Utolsó verseiben a leíró elem helyébe a gondolatiság kerül, rejtett gondolati dimenziókat jelenít meg (A költő halála, Borogyino).