Az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb alakja. A toszkánai ifjú 1496-ban jár először Rómában, ahol a Szent Péter templom számára elkészíti a Piéta és a Dávid szobrokat. II. Gyula pápa megbízza a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak megfestésével. A freskók közül kiemelkedik az Özönvíz, Ádám teremtése, az Eredendő bűn, majd az 1536-tól festett Utolsó ítélet. 1549-től építi a Szent Péter templomot, aminek munkálatait Raffaello fejezi be. Öregkorára válik költővé. Művei közül kiemelkedik A márványtömb-szonett, s az Éjszaka válaszol epigramma, melyek a lélek legmélyebb mélységeit tárják fel. Alakja az itáliai reneszánsz lezárása.