Köz- és magánjogi szónoklatait, a Philippikákat műalkotásoknak is szánta, kiadásuk előtt átdolgozta őket. Kiemelkedik ezek közül a Catilina ellen, Verres ellen, A műkincsekről, Milo érdekében, Antonius ellen című beszédei. A ritmikus körmondatok, a pátosz, az érzelmi és intellektuális hatáskeltés változatos alkalmazása a retorika egyik legnagyobb mesterévé teszi. Filozófiai írásaiban a politika, a vallás és az erkölcs kérdéseivel foglalkozott. Az államról (54-41) című értekezése mellett filozófiai alkotásainak csúcspontjai az emberi boldogság lehetőségeit kutató esszéi, a Tusculumi beszélgetések és Az öregségről.