A magyar nyelvújítás vezéregyénisége, a magyar felvilágosodás író-literátora. Batsányival és Baróti Szabóval elindította a Magyar Museumot (1788), majd egyedül szerkesztette Orpheus (1789-92) című lapját. Eredeti művet viszonylag keveset alkotott, mivel a fordítást szorgalmazta az eredetiséggel szemben. Epigrammái a Tövisek és virágok (1811) címen jelentek meg. Önéletrajzi művei a Pályám emlékezete (1828) és a jakobinus mozgalomban való részvétele miatti hét évi várfogságának emléke, a Fogságom naplója (1831). Óriási levelezése mutatja irodalomszervező munkáját, melyet 1806-tól széphalmi otthonából látott el. Orthologus és neologus nálunk és más nemzeteknél (1819) című tanulmányával a két tábor közötti szintézist próbálta megteremteni.