A spanyol ultraísmo avantgárddal való megismerkedése után jelenteti meg első verseskötetét, a Buenos Aires-i pezsgést (1923). Több folyóiratot alapított (Prisma, Sur). Metafizikus szemléletet mutatnak többnyire valamilyen művelődéstörténeti érdekességre épülő prózai írásai. Szerzőjük kilép a valóságból, egy megálmodott világot, s a világ megismerhetetlenségét hirdető pesszimista filozófiáját teremt (Fikciók, 1944; Az Aleph, 1949). Verseskötetei után kiadja első elbeszéléskötetét, A becstelenség egyetemes történetét (1935). Életművét A Teremtő (1960) című kötetében foglalta össze. Alapvetően intellektuális prózája a huszadik század irodalmának egyik legnagyobb teljesítménye.