A XIX. századi orosz irodalmi élet legnagyobb szervező egyénisége. Első nagy sikere az Egy vadász feljegyzései (1847-52) elbeszélés-gyűjteménye, melyben feltárja az orosz paraszt jellemének sajátosságait, szépségét. A későbbiekben már a nemesi értelmiség élete, a „felesleges ember” sorsa szolgál írásainak témául. Ilyen a Rugyin (1856), valamint a Nemesi fészek (1859) című regényei. Főművében, az Apák és fiúk (1862) című regényében új hőstípust alkotott, a „nihilistát”, aki az ész kritikájának veti alá a világot. Regényeinek mélyreható szemlélete új színnel gazdagította az orosz prózát. Drámáiban (Pénztelenség, Kegyelemkenyér, Egy hónap falun) a gogoli hagyományt igyekszik folytatni.