Írói munkássága afrikai útirajzon (A Pallasz fregatt, 1858), karrierregényen (Hétköznapi történet, 1847) keresztül vezet fő művéhez, az Oblomovhoz (1859). Ez is, mint műveinek nagy része, magányos, zárkózott, álmodozó fiatal vidéki nemesi „hőst” állít a középpontba. Művében sajátos értelmet ad a felesleges embereket megkínzó céltalanságérzés, figurája egyetemes értékű világirodalmi típus.