A klasszikus német filozófia, esztétika egyik legnagyobb gondolkodója. A königsbergi egyetemi tanár, majd rektor filozófiai rendszerét A tiszta ész kritikája (1781) és A gyakorlati ész kritikája (1788) című műveiben fejtette ki. Vizsgálódásainak középpontjában a tudatunktól független „magánvaló”, a morálisan cselekvő ember, a szépség szférája (az esztétikum), a „reflektáló ítélőerő” segítségével létrejövő művészi zsenialitás (eredetiség) gondolatai állnak. Kant szubjektív idealizmusának betetőzője Hegel.