Verseiben a századvég polgárságának dekadens életérzését szólaltatja meg (Tercinák a mulandóságról és A külső élet balladája). Szimbolikus verses drámája, a Tegnap (1891). E korszakának visszatérő motívuma a halál-téma. Míg azonban a Tizian halála (1892) egyfelvonásosában a halál és az élet beteljesedését jeleníti meg, addig A balga és a halál (1893) hőse ellentétes következtetésre jut. Második korszakában az antikhoz fordulás, a lélek útvesztőinek keresése jellemző (Elektra, 1904; Oidipusz és a szfinx, 1906). Utolsó írói periódusában a (bécsi) vígjáték hagyományai felé fordul. A Rózsalovag (1911) és az Akárki (1911) témáival a misztériumjátékig nyúlik vissza. Ő írta Richard Strauss 13 operájának szövegkönyvét.