Marx hatására szocialista lett, s haláláig annak vallotta magát. Újságírói tevékenysége mellett 1879-1883 között öt regényt írt, melyek nem arattak sikert. Ezután a drámaírásnak szenteli idejét. A társadalmi célokat szolgáló ibseni dráma létjogosultságát hirdette, s tette ars poetikájának alaptételévé. Leleplező témájú Warrenné mestersége (1910) című drámája ugyanolyan nagy siker, mint a későbbi Barátságos színművek (1923) kötetének darabjai. Komédiái is igazolják sikerességét, így a Barbara őrnagy, s a Pygmalion (1912). A Szent Johanna, vagy a Caesar és Cleopatra című történelmi tárgyú alkotásaiban is a történelmi egyéniségek igazi, retusálatlan arcát keresi. Valamennyi írásának a szenvedélyes igazságkeresés a legfontosabb jellemzője.