Az angol irodalom első kiemelkedő alakja, a középkor legnagyobb angol költője. Művészetének humanizmusa miatt a reneszánsz előfutárának tekinthető. Korai műveiben a francia allegorikus udvari költészet hagyományai felé fordul, amit A madárparlament (1674-82) vitakölteménye jelez. Második költői korszakára itáliai útja volt nagy hatással. E korszak kiemelkedő alkotása, a Troilus és Cressida (1372-86) című elbeszélő költeménye, melynek kidolgozottsága egyenlővé teszi érett korszaka főművével, a töredékekben maradt, számos költői műfajt (példázat, románc, allegória, állatmese) képviselő Canterbury mesékkel (1386-1400), Boccaccio Dekameronjának és Navarrai Margit Heptameronjának vonulatába tartozó örökéletű alkotásával.