Már első írásaiban egy maga teremtette álomvilágban, a külvilág borzalmaitól idegenkedve, groteszk elemek és lélektani megfigyelések ötvözéséből jött létre művészi magatartása, lírája, amit Változtatnod nem lehet (1931) című első verseskötete is jelez. A modern szabad vers megteremtője a magyar költészetben. Életművének legjelentősebb alkotása a féltékenyég nagyszabású regénye, A feleségem története (1942). 1904-től negyven éven keresztül írt naplója volt a forrása erkölcsfilozófiai nézeteit kifejtő Ez mind én voltam egykor (1958) és a Hábi-Szádi küzdeleinek könyve (1958) című „filozófiai „ezeregyéjszakájának”. Nagy művészregénye, a Parnasszus felé 1961-ben jelent meg.