1801-ben a romantika egyik központjában, Jénában telepszik le, s tanít filozófiát. A romantikus szubjektivizmus hatása alatt írja A szellem fenomenológiáját. Nürnbergben véglegesíti A logika tudománya és a filozófiai tudományok rendszeres előadására vállalkozó A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai című nagyhatású műveit. Filozófiája rendszere objektív-idealista, s dialektikus módszerű, amely a valóság ellentmondásos fejlődésének felismerésén alapul. 1818-től a berlini egyetemi előadások alkalmával alakult ki véglégesen esztétikai módszere, mely a szép fogalmán, a művészeti eszményen alapul.