A kalandos életű Villon 1461-62 telén írhatta fő művét, a Nagy Testamentumot, melynek 2000 sora egész életének keserves összefoglalása. 1456-ban Párizs elhagyásának fájdalmában írja Hagyaték, vagy mint kortársai nevezték, a Kis Testamentum című költeményét, a bajok teljességét szimbolizáló 40-es számnak megfelelő nyolcsoros, nyolcszótagú versszakban, megteremtve a lovagi irodalom és a feudális világnézet paródiáját is. Balladái (Akasztottak balladája, Ballada a Vastag Margot-ról), rondói egész korának körképét adják. A szegények, tolvajok, szépasszonyok, kacér kocsmárosnék mellett Párizs egésze megjelenik könnyed, gúnyos, sokszor a gazdagokat ostorozó költeményeiben. A középkor költészeti hagyományaiból reneszánsz jellegű lírát teremtett. A középkor végének lázadó egyénisége.