A kitűnő humanista, medikus, grammatikus ifjú álnéven ponyvaregényeket kezdett írni. Első könyve az 1532-ben megjelent Pantagruel című regénye, melyet két év múlva követ, a történeti sorrend szerint azt megelőző Gargantua. E két művel Rabelais megteremti a világirodalom legjobb szatíráit, melyekben mély humanizmusa féktelen gúnnyal, humorral mutatja be korát, valóságos enciklopédiát adva jogi, politikai, katonai, ideológiai kérdéseiről. A népi gyökerekhez való erős kötődése érezhető a végül öt kötetes regényén, mely nagy hatást gyakorolt a műfaj fejlődésére.