A világköltészet egyik legnagyobb alakja. A humanizmus kezdeményezője. Rómában költővé koszorúzzák latin nyelvű eposza (Afrika, 1341) megjelenése után. A petrarcai életmű halhatatlan része az 1342-47 között írt, szonettekből, canzonékből, balladákból, madrigálokból álló Canzoniere (’Daloskönyv’). A Laurához írt versek között szétszórva láthatjuk politikai költeményeit, aminek ostorozó hangja leginkább az Avignoni szonettekben érezhető. Politikai lírájának csúcsa, az Itáliám... kezdetű canzonéja. A Daloskönyv főként lelki önéletrajz, az elvont szerelmet ő földivé alakította, a soha nem érintett nőt a poézis tárgyává tette.