455-ben lépett fel először drámai versenyen. 90 darabjából csupán 18 maradt ránk. Darabjaiban a polisztársadalom válsága tükröződik. Az ellentétek élesek, feloldhatatlanok, a cselekvő mindenképpen vétkes (Élektra, bem. 413), az istenek, a véletlenek hatnak, de mindig kiszámíthatatlanul, indokolatlanul (Iphigeneia a tauruszok között, bem. 412), a deus ex machina –megoldás csak kiemeli az igazi megoldás hiányát. A szenvedélyek pusztítóak (Hippolütosz, bem. 428), a társadalom álszent, önző (Médeia, bem. 431). Menekülés csak a passzivitásba, a mámorba lehetséges (Bakkhánsnők, bem. 405). Lélektani realizmusa a hellenizmus szemléletét és művészetét készítette elő.