Egész életében a halállal viaskodó író első művei pályájának csúcsteljesítményei: A kopasz énekesnő (1950) polgárpukkasztó bohózata, valamint másik egyfelvonásosa, a fasiszta embertelenség szatírája, A lecke. Pályáján több szereplőt mozgató, terebélyesebb komédiái következtek. A székek (1952) tragikomédia, valamint A bértelen gyilkos (1959), amelyben már megjelenik kedvenc átlagpolgár alakja (Bérenger), az ügyefogyott, becsületes lázadó. A balzacian hús-vér típusokat mozgató keserű komédiái általában a magánélet síkján játszódnak, egészen az emberi lét kilátástalan sötétségét kifejezéséig.