Már korai, 30-40-es évekbeli költeményeiben kifejeződik politikai küldetéstudata (Búcsú, Végrendelet), szociális érzékenysége (A megfagyott gyermek). E korszakának terméke első jelentősebb regénye, A karthausi (1840). További regényei konkrétabb politikai céljait tükrözik: A falu jegyzője (1845) centralista szemléletű, szatirikus vádirat a megyerendszer feudalizmusa ellen, míg a Magyarország 1514-ben (1847) a liberális eszmék alapkérdéseit ábrázolja történelmi képekben. Széchenyivel és Deákkal a mérsékeltebb politika híve volt. Fontos államelmélet munkája A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (1851-54), valamint A nemzetiségi kérdés (1865). Az általános és kötelező népoktatás törvénybe iktatása (1868), a tanárképző intézet felállítása szintén az ő nevéhez fűződik.